| < |
Kivonulásaink
Jelen vagyunk még mi is.
Íme, lássátok: elindulunk a horizont középpontjából a távolban keresni hazánk. Haladunk ábrándozva helyben, szolgaságból kifelé, szabadságérintetlen a kettévált mederben. Megállíthatatlan sürgünk; térdig mannában, rabolt kincseket cipelve, hűségért mit adunk cserébe, jaj, csak egy kis várakozás talpunk föl ne sértse. Törvényünket magunk szabjuk, és naponta hágjuk át. Miközben tartásunk egymástól szétkorrodált; menetelünk semminkbe. Sivatagunk minden kövére egy szegett ígéretünk kerül, mégis csörgedez az isteni sziklákon, és még mindig csak nekünk okkal fakasztott nedű. 9 | > |